13.rész-Nem kell semmi!

Elizával bementünk a házba. Leerőszakoltam magamról a cipőmet, és egyenesen a szobámba rohantam volna, de nem tehettem..Anyu otthon volt, és persze tudott arról, hogy én Gáborral voltam mekibe.
Naná, hogy beszámolót kért.
-Na gyerekek milyen volt a..-jött ki a konyhából, de amint meglátta a szétbőgött fejem elakadt a szava.
-Felmentem.-mondtam lehajtott fejjel, majd felbotorkáltam a szobámba. Ahogy becsuktam az ajtóm hallottam, hogy Eliza anyunak meséli a történteket.
Becsuktam az ajtóm, és elterültem az ágyamon.
A párnámba fúrtam a fejem, és csak bőgtem. Semmi nem használt. Eliza jó zenéi sem, pedig töltött le nekem egy csomót. Semmi..
-Hoztam teát.-nyitott be Eliza.
-Nem kell.-mondta párnába fúrt fejjel.
-És csoki?
-Semmi.
-De tenned kell valamit. Nyugodj meg, beszélgessünk.. -próbálkozott Eliza.
-Nem kell semmi.-térdeltem fel az ágyamon, és Eliza felé fordultam. -Nem kérek semmit. Nem akarok beszélgetni, érted?-kezdtem kiabálni mérgemben. Nem Elizára voltam mérges, és ezt ő is tudta. Hanem Gáborra..- Azt a lányt választotta helyettem. Oké! Akkor én is így játszok vele. Nem akarom, hogy érdekeljen, de tudom, hogy érdekel, itt.-raktam a tenyerem a kezemre.-Mert szerelmes vagyok a rohadt életbe is.-bőgtem el magam megint.
-Nyugodj meg.-ült le mellém az ágyra.
-Nem nyugszok meg. Elegem vaan!-kiabáltam bőgve, Eliza meg szorosan magához ölelt. Viszonoztam az ölelését, és totál lebőgtem a vállát. De nem érdekelte, hagyta.
-Minden rendbe jön majd.-simogatta a hátam.
-Nem. Már nem.-bőgtem, és csak az a két szó járt a fejemben.."Szia cicuska.". És az a vigyor hozzá..Nekem mond ilyet valaha?? Kétlem..Folyamatosan bőgtem, és azon gondolkodtam mikor fogynak el a könnyeim..Soha? Akkor jó, mert addig csinálom.
-Hoztam még zsepit.-jött be Sára.
-Uramisten, nem láthatsz így.-fordultam el, így háttal fújtam ki az orrom.
-De. Meg akarom nézni mit tett veled Gábor.-hallottam lépteit a padlón, miközben egyre közelebb lép hozzám.
-Nem, Sára kérlek.-akaratoskodtam, de késő volt. Sára megragadta vállam, és egy mozdulattal maga felé fordított. Nem volt nehéz, hiszen alig volt bennem élet..
-Ajj.-rakta a szája elé a kezét.
-Ne nézz már.-fordultam vissza, és megint elsírtam magam.
-Mit csinált?-sírta el magát Sára is.
-Sára kérlek menj ki, és nyugodj meg.-mondta Eliza Sárának.
-Nem.-mondta könnyes, határozott tekintettel Sára, majd mellém ült, és szorosan átölelt. Viszonoztam az ölelését, és úgy sírtam tovább.
-Megyek már.-engedett el Sára, és úgy láttam rajta, hogy jobban lett, hogy megölelhetett.
Miután Sára kiment, Eliza ült mellém. Semmit nem tudott mondani, hiszen nem is kellett. Erre a helyzetemre nincsenek szavak.
-Figyelj.-néztem rá.-Holnapra kiíratom magam.-töröltem meg az arcomat.
-Persze, megértem.-simogatta a hátam.-De mit csinálsz itthon egyedül?
-Majd csokit zabálok, és bőgős filmet nézek.-mondtam humorosan, de Eliza csak a fejét csóválta.
-Na azt már nem! Akkor én is kiíratom magam. Egyedül még rosszabb, mintha bejönnél a suliba.
-De igazán nem kell, tényleg. Csak vicceltem, elleszek én.Valahogy..-hajtottam le a fejem bánatosan.
-Had maradjak már.-nézett rám, mire felhajtottam a fejem.
-Rendben, de csak egy feltétellel.-néztem a szemébe.
-Igen?
-Most azonnal megnézzük a facebook-ot.-mondtam határozottan.
-De..-kezdte Eliza, de belé fojtottam a szót.
-Nem. Ha nem nézzük meg, egyedül leszek holnap itthon.-láttam Elizán, hogy hezitál, de végül döntött.
-Rendben van.-mondta, majd felállt, és az ágyamra rakta a laptopomat.
Magam felé fordítottam, és gyorsan beléptem. Tömve volt minden. Jött hét üzenetem, volt 58 értesítésem, és kettő ismerősnek jelölés.
-Azta!-tátotta a száját Eliza a sok-sok cucc láttán.
-Nem érdekel egyik sem most.-mondtam, majd gyorsan rámentem az ismerőseimre, ott a keresésre, és máris kidobta az adatlapot. Természetesen Gáborét.
Az övé is pörgött ezerrel, mindenki posztolt neki valami képet, vagy egy "Huu! Emlékszel, de nagy volt már! LOL" stb..Engem csak egy érdekelt. Lassan görgettem lefelé, amíg meg nem akadt rajta a szemem. Amióta láttam, hozzá került még pár komment.
-Na neee.-mondta Eliza tátott szájjal, én meg újra elbőgtem magam, és hanyatt feküdtem az ágyamon. Összes komment.
 Katalin: ♥
 Valaki: Sokáiig!:DDDDD
 Katalin: Köszi, remélem így lesz.:DD
 Gábor: ♥ Biztosan.:DDD
 Katalin: Ilyen biztos vagy benne?:DD
 Gábor: Igen.:D
 Katalin: De szeretlek mókuskám.:*♥
 Gábor: Én is téged cicuskám.:*♥
 Valaki: Fúúúj..Csöpög a monitorom.xd
 Gábor: Töröld le.xd
 Valaki: Chat-en tárgyaljátok meg a személyes dolgaitokat, kösz.xd
 Katalin: Nem tök mindegy?xd
 Valaki: Nem igazán, mert itt mindenki láthatja a szerelmes szövegeiteket. És nem biztos, hogy mindenkit érdekel.xd
 Gábor: Azt a mindenkit leszarjuk. Az egész világnak szét kürtölöm, hogy szeretem a cicust.xd♥
 Katalin: #édespofavagyGáboor.♥ Én is szét kürtölöm. Leszarom én is a mindenkit. Akit zavar, nem nézi. Ugye mókuskám?:*♥
 Gábor: Persze:*♥
Az utolsó kommentet gondolom Gábor a mekiből, a telójáról írta, mert öt perce történt.És ennyi. Eliza bezárta facebook-ot, és kikapcsolta a képet.
-Muszáj volt?-kérdezte Eliza, miközben a hátam simogatásával nyugtatott.
-Igen.-bőgtem az oldalamra fordulva. Kilestem az ablakon, és láttam a csillagokat. Hulló csillag nem volt köztük de kívántam azért..
-Miért?
-Mert tudnom kellett.-mondtam, majd felültem, és kifújtam az orrom.
-De most csak rosszabbul vagy, mint voltál.-nézett rám Eliza. Fél karjával támasztotta magát, és úgy ült mellettem.
-De legalább tudom, hogy mi a felállás. És ez nagyon lényeg. Ugyan szép lehet ez a Katalin? Szebb mint én?-néztem Elizára komolyan.-Vagy mi fogta meg Gábort ebben a csajban?
-Nem hiszem, hogy szebb mint te, ilyen ne is jusson eszedbe, érted?-mondta komolyan, mire bólintottam.-Az meg, hogy mi fogta meg benne..Nem tudom. Talán a humora, vagy a személyisége..bármi. Nem tudom.-vonogatta a vállát Eliza.
-Én sem..
-Mond, hogy nem érdekel, és ahhoz tartsd magad. Úgy talán jobb lesz.-bátorított mosolyogva.
-Nem tudom ezt mondani. Ha ezt mondom, akkor hazudok. Azt meg nem igazán szoktam.-néztem rá, majd újra kifújtam az orrom.
-Csak jobb lesz. Idővel majd lehalkul ez a sztori a suliban is. Minden okés lesz.-nézett rám.
-Ha te mondod.-mondtam, majd egy halvány mosolyt erőltettem magamra.
-Lassan menni fog az egész mosoly is, ne aggódj.-mosolygott rám.
-Nagyon lassan..-mondtam, majd megcsörrent a telefonom.-Ez az SMS hang.-néztem Elizára. Fel álltam, és oda botorkáltam az íróasztalomhoz, amin a telefonom volt.
-Gábor.-suttogtam alig hallhatóan. Eliza oda jött mellém, és így együtt olvastuk az üzit.